Salamon György festőművész:

Az ember alkotó tevékenysége folyamán, a művészet létrehozójaként a Teremtő munkájához válik hasonlatossá. Az Istentisztelet, mivel Istennek csak a legnemesebb dolgokat lehet felajánlani, ezért válik szinte akaratlanul is a művészetek gyűjteményévé, a templom pedig a művészetek tárházává, legnagyobb befogadó héjazatától - az épülettől - kezdve, a legkisebb használati, liturgikus tárgyig. Ide tartozik természetesen a templomi Istentisztelet énekeitől, zenéjétől a költői művekig, és az iparművészet, képzőművészet produktumáig minden. A művészet képes egyedül arra, hogy a hétköznapiból ünnepit varázsoljon, áttételesen pedig, hogy az anyag (pl. festék, vászon) legegyszerűbb megjelenési formáját a művészi alkotás titokzatos sorompóján áthúzva egyszeriben szellemivé, magasrendű műalkotássá avassa.

Ezt a titokzatos metamorfózist az Egyház az Evangélium szolgálatába állította a keresztény művészet évezredein át, ezáltal a képek üdvrendje segítségével szemlélhetjük Isten dicsőségét.

Az oltárképet a reneszánsz vezette be a templomokban, amelyek nagyméretű festmények - és rendszerint a templom védőszentjével kapcsolatos tematikát dolgoznak fel látványos, nagyszabású formában.

Az itteni oltárkép egy egységként fogható fel, de hét darabból, egymással összefüggő és jelentésében egymást erősítő és magyarázó képekből áll.

Gyomaendrőd a Szeged-Csanádi Püspökség területén fekszik, az első csanádi püspök pedig Szent Gellért volt. Az oltárkép Szent Gellért élete és munkája köré fűzi mondandóját. Szent Gellért Szent István korában jött be Magyarországra. Mór, Pécs tudós püspöke hívta be az eredetileg Jeruzsálembe, a Szentföldre igyekvő velencei születésű Gellértet. Gellért Velencében a Szent György szigetén bencés szerzetes volt, nagy tudású, szent életű és komoly, vallásos férfi. Szent Gellértnek az országba jövetelét az oltárkép predelláján (alul) baloldalt láthatjuk. A predellán egy tekercsen, melyet két angyal tart, kivetül Gellért életének két sarokpontja. A bejövetelen a háttérben az akkori Pécs bazilikájának tornyait látjuk, és az egyszerű bencés rendi szerzetest, Gellértet, amint áldását adja az elébe járuló és térdeplő magyarokra. Kíséretében lovagol Mór pécsi püspök, a költő, díszes bíbor ornátusban, oldalán csatlósával.

A predella jobb oldali képe a püspök, Gellért halálát jeleníti meg. A krónika szerint Gellértet a Vata-féle pogánylázadáskor, 1046. szeptember 24-én ölték meg a lázadók. Gellért szekerét fölfordították, a földön térdeplő és bántalmazóira keresztet vető püspököt a Gellért-hegy egy sziklájáról a Dunába lökték, de mivel lent még élt, ezért lándzsával átdöfték és fejét kővel szétzúzták. A predella fölött három kép van. A középső a Gyomaendrődi Katolikus Iskola felajánlása Szűz Máriának. Ez a kép három jelentésbeli és tartalmi részből áll össze. Alul Gyomaendrőd mai lakói, tíz valóságos személy, akik - a polgármester vezetésével - átadják az iskolát. Középen Szent Gellért, a mártír csanádi püspök, aki közvetíti a felajánlást a fölső-égi hatalom, Szűz Mária felé. Tudjuk, hogy Szent István Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta fel. Így a jelenet egy már hagyományos gesztust elevenít fel a magyar ikonográfiában. Szűz Mária az úgynevezett "köpenyes Mária" típusa, a jóságát köpenye kiterjesztésével is kifejező anya megjelenítése. Ez a kép a kora-középkortól kezdve megjelenő donátor-képek családjába tartozik. A donátor (az adományozó) itt az iskola épületének kis makettjét tartja kezében.

A középkori művészetben a donátor vagy adományozó az adományozott képen portréként kisebb méretben, alul jelent meg, vagy címerét festették a képre. A reneszánsz korban (1400-as évektől) a donátor már olyan méretben jelent meg a képen, mint a szentek, vagy a többi ábrázolt. Általában portréhűséggel ábrázolták. Az itteni adományozókép követi ezt az ikonográfiai hagyományt.

A középképtől balra Szent Gellértet látjuk, a lándzsával és pásztorbottal, püspöki süveggel. A szent aszketikus alak, a lándzsa mártírvoltára emlékeztet. Felfelé mutat, az ég - a szentek lakóhelye - és egyben a Szent Korona, Magyarország legfőbb méltósága felé.

A középképtől jobbra Szent Imre herceget látjuk, az aszketikus, gyötrődő ifjút, kezében a szűziességét jelképező liliomokkal és oldalán a felövezett karddal, amelynek csak hegye látszik. A herceg - Szent István fia - testőrparancsnok és nagy vadász is volt. Halálát is ifjú korában vadkanvadászaton lelte. Mély vallásossága és aszkézise miatt szentté avatták. A herceg fölött Gyomaendrőd címere látható.

A középkép fölött a Szentháromság: az Atyaisten alakja, kitárt karjain hordozva Krisztus keresztfáját, a corpust mintegy elénk tárva. Feje fölött a Szentlélek jelképe.

Az egész képet a gondolati-vallási-történeti összefüggések rendszere szövi egybe. A komponálás és a színek dekorativitása pedig segíti a mű egységének létrejöttét. Emellett a részletek is megfigyelhetőek, de e részletek is alárendeltek a kép egységének.

Budapest, 1996. szeptember 4.

Frissítve: 2011-02-02