Irodalmi oldal

Rovatvezető: Polányi Éva

Angelus Silesius

(1624-1677)

 

Eredetileg Johannes Scheffler , művészi neve szerint Sziléziai Angyal. Német katolikus költő, misztikus teológus. Húszévesen orvostudományt tanult, majd hercegi orvos lett. Jakob Böhm és a sziléziai misztikusok nagy hatással voltak rá, ezért katolizált. Császári orvos, később szerzetes lett.
Most legismertebb művéből, a Kerúbi Vándorból olvashatnak részleteket. Könyvének címe arra utal, hogy a keresztény ember élete itt a földön vándorút, s ezt Isten küldöttjeként - kerubként azaz angyalként - akarja végigjárni.
Az eredeti mű hat könyvre oszlik, párverseket tartalmaz. Elemzői szerint ezek a versek a költő imaéletének, belső élményeinek megfogalmazódásai. Az élmény formát kapott, versek születtek belőlük. Az olvasó megtapasztalhatja ezt az élményt a vers olvasásán keresztül, „rálelhet az ihletőre”.
A Kerúbi Vándor (Helikon Stúdió 1991.) belső borítóján ez olvasható:
Angelus Silesius, a misztikus költészet feledhetetlen angyali bolyongója a profán világszerűségből vándorolt az ellentéteket egyesítő isteni végtelenség felé. Költészetének csúcsa a Kerúbi Vándor című epigrammagyűjtemény, mely rövid versekben, paradoxonok kiélezésével és hirtelen feloldásával képes a legnagyobb mélységeket feltárni, sőt felidézni. Az Angelus Silesius-i párvers egyszerre kiterjedés nélküli pontocska és végenincs kozmikus kör, telítettség és minden tehertől megszabadult üresség, az isteni lélek átplántálása az emberibe és az emberi esetlegességről való lemondás. Mindezek formába öntésével Angelus Silesius máig érezhető impulzust adott a későbbi korok lírai fejlődésének: csöndes intenzitása ott rejlik Novalis és Rilke nagy versei mélyén, vagy Pilinszky János lírájában.
Angelus Silesius műve nagyszabású, merész kísérlet a misztikus gondolkodói hagyomány lírai formában való megjelenésre. Nem kevésbé merész az a kísérlet, amelyre a kötet fordítói vállalkoznak: tartalmilag és formailag egyaránt híven visszaadni a Kerúbi Vándor hat könyvének legszebb és legfontosabb verseit.

Összeállította: Polányi Éva

Ajánlás

Istennek,
az örökös bölcsességnek,
a makulátlan tükörnek,
melybe örökös csodálattal
tekintenek a kerúbok és
minden boldog
lelkek,
a fénynek, mely megvilágosít
e világon
minden embert,
a kimeríthetetlen
forrásnak és minden
bölcsesség
eredendő kútfejének
ajánlja és őhozzá
irányozza ismét
e hatalmas tengeréből
kegyesen
elhullatott apró
cseppeket
a látásának szüntelen
vágyától
mindétig haldokló
Johannes Angelus.

Isten bennem van, és én őbenne
Isten az én tüzem, és én a fény vagyok:
Hát nem vagyunk-e így egészen egy-azok?

Hogy pillantod meg az Istent?
Isten a fényben él, hová út nem vezet;
Magad légy hát az út, vagy el nem érheted.

A Gonosz belőled fakad
Isten csak puszta jó: halál és kárhozat,
S minden gonosz csupán tebelőled fakad.

Az örök fény
Világló fény vagyok, és szüntelenül égek,
Olajam Isten és a mécsesem a lélek.

Nemcsak kenyérrel él az ember
Kenyérrel meg nem élsz: a kenyérben az étek:
Isten örök szava, az élet és a lélek

Alapjaiban minden egy
Mondják: tér és idő; ez most, az mindörökre:
Mi az: tér és idő, a most, a mindörökre?

Isten minden, amit kívánok
Isten a fény nekem, az út, a cél, a játék,
Atya, gyermek, fivér: bármi, amit kivánnék.

Gyermek és Isten
Isten s a gyermek egy: ha gyermeknek nevezlek,
Istenben rád lelek, s Istenre is tebenned.

Túl kell jutni minden tudáson
Amit tud a kerúb, az számomra kevés,
Oda repít a vágy, hol nincs megismerés.

Légy semmi, s ne akarj semmit
Ember, midőn még vágysz, szeretsz, tudsz, létezel,
Úgy nem vagy még szabad, még rajtad a teher.

Az isteni vetés
Az Úr szántóvető, szava, mit vet, a szem,
Szelleme az eke, s a szántott föld szivem.

A Lélek isteni
Mert lelkem Istené; nem tér-idő honos,
Az Országgal és az Igével azonos.

Az emberit kell szeretnünk
Hogy nem embert szeretsz, az méltó és helyes:
Mert emberséget kell, hogy emberben szeress.

Alapjában minden egy és ugyanaz
Mondják: hely és Idő, Pillanat és Öröklét:
Mi hát hely és Idő, Pillanat és Öröklét?

Az ember Isten hasonlata
Mindarra, amire az Úrnak támad vágya,
Ráismer bennem, mint önnön hasonlatára.

A Szépség
A szépség fény: minél kevésbé van meg benned,
Annál förtelmesebb mind tested, mind a lelked.

A szeretet több a félelemnél
Az Istent félni jó. Ennél is jobb szeretni;
S annál még jobb vele végképp elkeveredni.

Isten pont és kör
Középpont Istenem, ha köré zárulok:
És kör, mikor belé szeretve szétfolyok.

Mit tesz Isten a legszívesebben
A legszebb mű, amit Isten véghez vihet,
Hogy egyszülött fiát tebenned szüli meg.

Apró rejti a nagyot
A pontban ott a kör, gyümölcs a magba zárva,
Világban Istenünk: mily bölcs, ki megtalálja.

Hogyan jutsz az Egyhez
Ember, vond ki magad az annyiféleségből,
Fordulj Isten felé, és az Egységhez érsz föl.

Isten semmi és minden
Isten szellem és tűz, és fény és létező,
És mégis mindezek közül egyik sem ő.

Semmi sincs a léleknél nagyszerűbb
A lelkemnél nagyobb bármi is lehet-é,
Ha Legnagyobb, az Úr, átváltozott belé?

A belső nem szorul rá a külsőre
Aki érzékeit befordítja magába,
Hall nem - mondottat is, és lát az éjszakába’.

Önmagában csak üres hordó a hit
Szeretet nélkül a hit (ha jól megtekintem)
Üres hordó csupán: kong, hisz bor benne nincsen.

A legboldogabb szív
Tiszta szív látja Őt, a szent szív ízleli,
Szerelmes szív pedig szállásul kell Neki.
Mily boldog az, aki azon van szüntelen,
Hogy szíve tiszta, szent és szerelmes legyen!

Hogyan van Isten a Szentlélekben
Kérded, az Úr s Ige Lelkét mint hatja át.
Tudd meg: épp úgy, akár világot Nap világa,
És mint ha vőlegény húzódik nászi ágyra,
És mint birodalmát király, ha trónra hág,
Miként fiút Atya, tanár az iskolát,
Miként kincs rejtezik a tarló földbe ásva,
Mint vendég érkezik barátja sátorába,
És úgy, mint drágakő az aranykoronát,
Szirommal szórt mezőn mint liliom virágzik,
S mint esti lakomán hogyha a hárfa játszik,
Illatozó olaj egy csöndes mécsesen.
Mint ostya, rejtezőn a tiszta ládikóban,
Mint árnyas kerti kút, mint hűvös gyöngy a borban:
Hol van tehát a szép, mely ennél szebb leszen?

Végszó
Barátom, most elég. A folytatást ha kérded,
Indulj, s te légy magad az Írás és a Lényeg.

 

Frissítve: 2012-02-01