Rovatvezető: Polányi Éva

Isten bennem van, és én őbenne
Isten az én tüzem, és én a fény vagyok:
Hát nem vagyunk-e így egészen egy-azok?

Hogy pillantod meg az Istent?
Isten a fényben él, hová út nem vezet;
Magad légy hát az út, vagy el nem érheted.

A Gonosz belőled fakad
Isten csak puszta jó: halál és kárhozat,
S minden gonosz csupán tebelőled fakad.

Az örök fény
Világló fény vagyok, és szüntelenül égek,
Olajam Isten és a mécsesem a lélek.

Nemcsak kenyérrel él az ember
Kenyérrel meg nem élsz: a kenyérben az étek:
Isten örök szava, az élet és a lélek

Alapjaiban minden egy
Mondják: tér és idő; ez most, az mindörökre:
Mi az: tér és idő, a most, a mindörökre?

Isten minden, amit kívánok
Isten a fény nekem, az út, a cél, a játék,
Atya, gyermek, fivér: bármi, amit kivánnék.

Gyermek és Isten
Isten s a gyermek egy: ha gyermeknek nevezlek,
Istenben rád lelek, s Istenre is tebenned.

Túl kell jutni minden tudáson
Amit tud a kerúb, az számomra kevés,
Oda repít a vágy, hol nincs megismerés.

Légy semmi, s ne akarj semmit
Ember, midőn még vágysz, szeretsz, tudsz, létezel,
Úgy nem vagy még szabad, még rajtad a teher.

Az isteni vetés
Az Úr szántóvető, szava, mit vet, a szem,
Szelleme az eke, s a szántott föld szivem.

A Lélek isteni
Mert lelkem Istené; nem tér-idő honos,
Az Országgal és az Igével azonos.

Az emberit kell szeretnünk
Hogy nem embert szeretsz, az méltó és helyes:
Mert emberséget kell, hogy emberben szeress.

Alapjában minden egy és ugyanaz
Mondják: hely és Idő, Pillanat és Öröklét:
Mi hát hely és Idő, Pillanat és Öröklét?

Az ember Isten hasonlata
Mindarra, amire az Úrnak támad vágya,
Ráismer bennem, mint önnön hasonlatára.

A Szépség
A szépség fény: minél kevésbé van meg benned,
Annál förtelmesebb mind tested, mind a lelked.

A szeretet több a félelemnél
Az Istent félni jó. Ennél is jobb szeretni;
S annál még jobb vele végképp elkeveredni.

Isten pont és kör
Középpont Istenem, ha köré zárulok:
És kör, mikor belé szeretve szétfolyok.

Mit tesz Isten a legszívesebben
A legszebb mű, amit Isten véghez vihet,
Hogy egyszülött fiát tebenned szüli meg.

Apró rejti a nagyot
A pontban ott a kör, gyümölcs a magba zárva,
Világban Istenünk: mily bölcs, ki megtalálja.

Hogyan jutsz az Egyhez
Ember, vond ki magad az annyiféleségből,
Fordulj Isten felé, és az Egységhez érsz föl.

Isten semmi és minden
Isten szellem és tűz, és fény és létező,
És mégis mindezek közül egyik sem ő.

Semmi sincs a léleknél nagyszerűbb
A lelkemnél nagyobb bármi is lehet-é,
Ha Legnagyobb, az Úr, átváltozott belé?

A belső nem szorul rá a külsőre
Aki érzékeit befordítja magába,
Hall nem - mondottat is, és lát az éjszakába’.

Önmagában csak üres hordó a hit
Szeretet nélkül a hit (ha jól megtekintem)
Üres hordó csupán: kong, hisz bor benne nincsen.

A legboldogabb szív
Tiszta szív látja Őt, a szent szív ízleli,
Szerelmes szív pedig szállásul kell Neki.
Mily boldog az, aki azon van szüntelen,
Hogy szíve tiszta, szent és szerelmes legyen!

Hogyan van Isten a Szentlélekben
Kérded, az Úr s Ige Lelkét mint hatja át.
Tudd meg: épp úgy, akár világot Nap világa,
És mint ha vőlegény húzódik nászi ágyra,
És mint birodalmát király, ha trónra hág,
Miként fiút Atya, tanár az iskolát,
Miként kincs rejtezik a tarló földbe ásva,
Mint vendég érkezik barátja sátorába,
És úgy, mint drágakő az aranykoronát,
Szirommal szórt mezőn mint liliom virágzik,
S mint esti lakomán hogyha a hárfa játszik,
Illatozó olaj egy csöndes mécsesen.
Mint ostya, rejtezőn a tiszta ládikóban,
Mint árnyas kerti kút, mint hűvös gyöngy a borban:
Hol van tehát a szép, mely ennél szebb leszen?

Végszó
Barátom, most elég. A folytatást ha kérded,
Indulj, s te légy magad az Írás és a Lényeg.